Péntek
Körülbelül 1 órás utazás után Danikám elkezdte fájlalni a fülét, aztán sirdogált miatta, úgyhogy mint a szélvész rohantunk egyenesen a siófoki fülészetre. Ott a doktornő megállapította, hogy kezdődő fülhurutja van gyereknek, tegyünk rá éjszakára párakötést. Ha szerencsénk van visszahúzódik, ha nem akkor bedurran. Hurrá! Mit mondjak, nem volt túl meggyőző számomra ez a kezelés, főleg hogy tudom, a meleg nem igazán tesz jót a gyulladásban lévő fülnek. A középfül-gyulladás pedig képes 2 óra alatt kialakulni. Arról nem is beszélve, hogy az ország másik csücskében reszkírozzak? Így aztán megszületett a döntés, irány a patika és beszereztem azt a fülcsöppet, amit Gergő is kap mindig ha begyullad a füle. Ezek után végre megérkeztünk Szántódra. Este már lázas volt Danika, úgyhogy jött az orvosi instrukció a sógórnőmtől, hogy el kell kezdeni antibiotikumot adni neki, mert ezzel nem lehet játszani.
Irány megint a patika. Persze antibiotikumot nem adnak ki, csak receptre, ügyhogy spuriztunk az ügyeletre felíratni. Mindezt szombaton dél körül. Szerencsére itt nem volt gond, bár az is lehet hogy én voltam nagyon határozott. Megkapta az első adagot, és a lázát mindtha elfújták volna. Annyira örültem. :)
Tudtunk végre üzemelni normálisan, játszótérre, kirándulni menni, csak a fülére kellett vigyázni.
Vasárnap
Ideje hazajönni, vége a hétnek. Reggel telefonált Nagyapó, hogy iszonyatosan fáj a foga, keressünk neki fogorvost. Persze a közelben sem lehet találni. Meg jött egy másik hívás is, hogy a családban valaki elesett, csombnyaktörése van. Ezekből egyenesen következett, hogy Apát kiküldtük a játszótérre a gyerekekkel, mi meg gyorsan becsomagoltunk Nagyikával. De közben telefonált Nagyapó, hogy rögtön azonnal menjen érte valaki, mert olyan fájdalmai vannak, haza akar jönni. Persze Tamásnál nem volt telefon, otthagyta nekünk, hogy tudjunk intézkedni. Mert azt még nem is mondtam, hogy kipurcant a készüléke, és most az enyémbe tettük bele a SIM kártyáját. Valahogy szólni kellene neki. Irány a játszótér! - mondta Nagyika. Na ettől lettem csak igazán rosszul. Még sosem vezettem az Apósom Volvo-ját. Hiper-szuper kocsi, agyonra automatizálva, fedélzeti competerrel meg minden, de be kellett ülni. Iszonyatosan paráztam, nehogy baja legyen. Egyébként is ezer évben egyszer jutok volánhoz, és így nekiindulni... Mindegy, szerencsésen megjártuk, csak amikor visszaértünk csörgött a telefon, amitől annyira megijedtem, hogy beletapostam a fékbe. Még jó, hogy épp megálni akartam, már csak araszoltam a kocsival. :)))
Aztán elindultunk haza. A gyerekek jól érezték magukat, volt mindeféle kalandunk. Ami a legjobban tetszett nekik, egy benzinkútnál épp mosni kezdtek egy autót. Danikám közölte is, hogy "Nézd Anya, mekkora forgós fogkefével mossák azt az autót!" :)))
Hát ennyi történt velünk dióhéjban.
2 megjegyzés:
Remélem, ezzel letudtátok a további betegségek sorát az idén. ;) Tavalyi Erdély beli nyaralásunkkor minden vészhelyzetre bepakolt gyógyszerhez sikerült betegséget is összeszedniük a gyerekekenek.
Én is nagyon remélem.
Megjegyzés küldése