Az úgy kezdődött, hogy a párom orvosa kitalálta, hogy jó lenne diagnosztikai okokból csinálni neki egy szívkatéterezést. Potom 1,5 hónapra kapott is időpontot péntekre. Reggel fél 8 körül bevonult a drágám talpig gyomorgörcsben - ott kellett vele maradnom, mert folyamatosan hergelte magát - és elkezdtünk várni a sorára. Persze a betegek egymást hülyítették kinek milyen tünete van és milyen nagy baja... Alig győztem elterelni a figyelmét. Hordtam neki az újságokat és próbáltam szóval tartani. No meg közben hímeztem kb. 10-18 óráig. Azért csak addig, mert elfogyott a hímeznivalóm. Amikor reggel elindultunk, nem gondoltam, hogy estére készen lesz a Celtic Heart. Mert mi máson is dolgozhattam volna a Kardiológián. :))
Azért érdekesek az emberek. Volt aki a csodájára járt hogy milyen szép, mások meg úgy néztek rám, mintha UFO lennék és tették a megjegyzéseket. Mondjuk ez cseppet sem érdekelt, de megérne egy tanulmányt megfigyelni az emberek hozzáállását dolgokhoz... Ja, és közben rágták a körmüket, hogy mi lesz a vizsgálatuk eredménye. Én pontosan ezért vittem magammal a varrócskámat. Egyrészt mert szeretek hímezni, és így ki tudtam használni ezt a "holt" időt, másrészt nagyon jó nyugtató. Többet ér mint néhány bogyó. Mutatom is mit alkottam..
Aztán este 8-kor szólt az orvos, hogy bocsi, de ma nem tudják megcsinálni a vizsgálatot, mert beesett egy csomó akkut eset, ami ugye elsőbbségt élvez (ezt meg is értem) és elromlott az egyik gépük. Ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor a hétvégére saját felelősségére hazamehet a kedves beteg. Természetesen ragaszkodott hozzá. Vasárnap este kellett visszamenni neki.
Hétfőn megint leadtam a gyerekeket a Nagyiéknak és mentem be én is, mert nem lehetett tudni mikor fog sorbakerülni. Persze felszerelkeztem varrócskával is. Vittem az a DMC készletet, aminek már jó ideje nekikezdtem, de a sok pici folt miatt nem nagyon akart haladni, pedig olyan jó lenne kitenni a Tücsikék szobájába. Mit mondjak, ez is szépen haladt kb. 9-től 16 óráig, ugyanis akkor kellett lemenni a vizsgálatra. 5 órára végzett is. Szerencsére nem találtak nála semmi jelentősebb dolgot, de rendszeresen kell majd járni ellenőrzésre.
Aztán visszamentünk és folytattam a varrócskát este 8-ig. Akkor elrontottam egy helyen és besokallottam, ráhagytam.
10 órakor jöhettünk haza. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagy élvezet lehet lezuhanyozni és végre ágyba zuhanni. :)))
A gyerekek másnap reggel versenyt örömködtek, hogy itthon van Apuci, mikor Petike felfedezte, rohant elmesélni Danikának is, ezzel ébresztette.
2 megjegyzés:
Hát nem irigyellek , az eü.-ről no comment :-(
A munkáid meg csodássak mint mindig ! Gratulálok .
ez a sziv anyira szep...nekem is tervben van:-)
Megjegyzés küldése