Szóval, hazaértünk Bibionéból. Nagyon klassz volt a nyaralás, még a tengerbe is bele tudtam menni, hála a gyerekeimnek, mert nagyon megbátorodott mindd a három. Ahhoz képest, hogy Gergő mennyire félt a hullámoktól és a víztől, az utolsó napon már karúszóval evickélt, és nem lehetett kiszedni a vízből. Azt szerettem legjobban, amikor az esti sétálás, zsetonozás után hazaértünk, és Gergővel lementünk megnézni a tengert (az ikrek nem akartak jönni, így lett egy kis külön programunk, amit nem is bántam), és beszélgettünk egy kicsit a tengerparton. Egyébként pancsolásból állt szinte minden napunk. :))) Petike életveszélyes a vízben, nagyon figyelni kell rá. Már azt is meg akarja mutatni, hogy kell belebújni és bálnát játszani. Ezt Apától és Gyuri bácsitól tanulták, ők csiklandozták egy picit a lábukat a víz alá bukva. Szegények, nem győztek levegő után kapkodni, a sok repetázás után. Folyamatosan ezt hallották: "Apa, csinálj nekünk bálnát!":)
Varrogatni nem nagyon tudtam, csak amikor a gyerekek aludtak, de bevallom a tavalyi tapasztalatok alapján csak a hardangeres terítőmet vittem magammal, abban nem kellett a színekre figyelni, akármikor el tudtam hajítani, ha megjelent valamelyik gyerek félkómásan az álmosságtól. Eddig jutottam vele... 
