2008. október 31.

Kipécéztetek...

... többen is, amit nagyon köszönök, mert azt jelenti, kíváncsiak vagytok rám. Ha nem haragszotok, én nem adnám majd ezt tovább, már mindenki sorra került és mesélt egy kicsit magáról.

Akkor az én 7 pontom:
  • Az igazat megvallva nem igazán szeretek magamról vallani, de hát ez van. :))
  • Az életemben első a családom, főleg a gyerekek, minden és mindenki csak ezután következik. Imádom amikor hangosan gurgulázva kacagnak. :)
  • Azt hiszem alkotási kényszerem van egy csöppet, mindig molyolok valamin. Nagyon élvezem ahogyan kialakulnak a dolgok a kezemben. Sokszor ilyen jellegű tervek szövögetésével szórakoztatom magamat, de már megtanultam, hogy aludni kell rá néhányat, mert ezek a tervek elég képlékeny dolgok, ki kell forrniuk magukat. Sajnos csak két kezem van és igen csekély szabadidőm, így jól meg kell gondolnom... :)
    Elég sok mindent kipróbáltam már, mindet nagyon szerettem csinálni, csak ilyen-olyan okoból abba kellett hagynom pl. az üvegfestést (sokáig szárad és a gyerekek mellett...) és a decoupage-t is. Azt viszont tudom, hogy nem véglegesek ezek a dolgok. Ha lassan is, de eljön az ő idejük is.
    Per pillanat éppen a keresztszemezés és a gyöngyfűzés a kedvenc hobbim. Mostanában nagyon elkapott a gyöngyitisz. Imádom! :))
  • Nem birom elviselni, ha valaki teszetosza. Mivel én inkább pörgős vagyok, igyekszem mindent gyorsan elintézni, letudni, így a pató pálságtól iszonyú ideges leszek.
  • Ehhez kapcsolódva az önző embereket sem igazán csípem. Bár szerintem nincs olyan épelméjű ember, aki szereti ha a másik csak kapni akar, de adni esze ágában sincs, pedig ebben a világban sajnos elég sokan vannak ők is. Ha tehetem elkerülöm őket vagy a minimálisra igyekszem redukálni a kapcsolatot velük.
  • Kellenek a barátok. Az igaziak. Sajnos mióta megvannak a gyerekek, elég sokan elmaradtak. Lehet ők nem is voltak igazi barátok...? Sokszor a netes barátnőimtől több figyelmet kaptam, mint a körülöttem lévő magukat barátonak nevező némelyik emberkétől. Érdekes dolog ez, mert tényleg a bajban ismerszik meg az igazi barát. Amikor igazán baj volt, olyanok jöttek tök önzetlenül és segítettek amiben tudtak, akikkel elvileg csak egy eléggé felületes barátságunk, ismeretségünk volt. Mondanom sem kell, ez azóta igen erőteljesen kinőtte magát, amit egyáltalán nem is bánok.
  • Nagyon igénylem a csendet, nyugalmat. Az lehet az oka, hogy három apró manóval nem igazán van benne részem. Nálunk mindig zajlik az élet. Szerencse, hogy azért már eljátszani is tudnak egymással, csak Gergő ne akarta folyton a főnök lenni, a Tücsik ezt nem igazán díjazzák. A tévét is ha tehetem kikapcsolom, akkor inkább valami dallamos zene menjen a háttérben halkan, ne a zajdoboz.
Így hirtelen ez az én pontom.

3 megjegyzés:

Emő írta...

Tetszett.A teszetoszáktól én smegőrülök,még abban a ormában,mikor én stnék az utcán,őket meg nem lehet sehogysem kikerüni,mert előttem totyrásznak.:-O

Hencsi - bneheni írta...

Jaaajjj, ez a csend-nyugalom igénylése ismerős nagyon, meg a nagyobbik főnökösködése is :):)

Hencsi - bneheni írta...

Szia Csilla!

Újból egy kis játékra invitállak az új blogomon:

http://bnehencsi.blogspot.com/2008/11/jtk-gyerekkori-emlkem.html

Vendégkönyv / Guestbook

Garázdálkodjatok benne nyugodtan. Köszönöm a bejegyzéseket! :))