Tegnap délelőtt hazaengedték Danikámat. Még szerencse, hogy már elindultunk érte és a doktornéni nem akart ellentmondani magánar, mert sikerült neki hazajövetel előtt még előadni egy róka-mókát. Olyan kis boldog volt, hogy hazajöhet. Teljesen feldobódott, de nekem sem kellett sok, hogy elsírjam magamat.
Miután hazaértünk közelharcot vívtam a grízes tésztával. Sosem készítettem még ilyet, és nagyon megszenvedtem vele. A végeredmény millió kavics nagyságú és keménységű gombócka lett. Megkérdeztem az anyósomat mit csináljak vele, ő mondta hogy próbáljam meg egy tepsiben betenni a sütőbe, szét fog esni. Persze hogy nem esett. Aztán besokalltam és az aprítógép segítségével megoldottam a dolgot. Olyan gyönyörűre ledaráltam, hogy csak na. Még finom is lett. Nehogymár kifogjon rajtam holmi grízestészta!
Kész a februári BC SAL-om hímzése. Patent tuti nem fog rákerülni, mert nekem valahogy nem tetszik. Gombon vagy organza szalagból franciacsomóval kacérkodok, de nagyon. A méhecskés banneremen volt anno szalagból franciacsomó és nagyon jól mutatott. Van még időm gondolkodni rajta, úgyis csak a végére kell eldöntenem a dolgot.
Olyan jó lenne elkészülni a Teresa Wentzler Celtic Cross-sal is. Már nem sok van abból sem hátra. Mindjárt beszkennelem azt is és mutatom. Így áll már egy pár hete, de azt hiszem ma este a JJ naptárnak fogok mégis nekiesni. :)
