Zűrös hétvége

Végre itthon...

Volt egy kis esemény a hétvégén, amit azért ki tudtam volna hagyni. Bölcsi után lementünk a játszótérre a Tücsikkel, hogy megvárjuk Apát. Ő telefonált, hogy mégsem jön, mert megy és megmasszíroztatja magát. Jó, akkor még játszunk egy kicsit és utána hazamegyünk. Elkezdem összeszedni a gyerekeket, Peti után Danikát, de Peti nem fogadott szót, felment még egyszer a mászókára, a lecsúszós rúdnál elvesztette az egyensúlyát és leesett. Fejre. Ömlött a vér a fejéből, azt sem tudtam hova kapjak, de az ott lévő Anyukák nagyon rendesek voltak, mert amiben tudtak segítettek.
Telefonáltam Apának, hogy hagyjon ott csapot-papot, mert a gyerekkel rohanni kell a sebészetre, akkora a sebe. Be a kocsiba, irány a Gyerekklinika. Mire odaértünk, Petike összerókázta magát. Mivel mikor bementünk felvetette magát, én is teljes rókamókában díszelegtem, de kit érdekelt ilyen apróság...? Diagnózis az összevarrásra váró seben kívül az agyrázkódás, és minimum 48 óra megfigyelés. Nagyon bátor kisfiam van ám! Egy mukkanás nélkül tűrte, hogy beadják neki a fejbőrébe az érzéstelenítőt, majd megtisztítsák és összevarrják a sebét. Ezután kapott egy kórházi pizsit és irány a Sebészeti Klinika, ahol teljes hasi ultrahangot és koponyaröntgent csináltak neki. Szerencsére az égvilágon semmit nem találtak. Ott voltunk 2 éjszakát, de szerencsére úgy tűnik semmi egyéb sérülése nincs, így hazajöhettünk "szabadságra", csak holnap reggel kell majd visszamenni vele ellenőrzésre.
Én pillanatnyilag nem magyon látok még ki a fejemból, mert csütörtök óta vasárnap éjjel aludtam először egyrészet mert nem volt hol, de leginkább mert a gyerek minden rezdülését árgus szemekkel lestem, nehogy valami baj legyen. Nem kívánom senkinek ezt a néhány napot.