Már megvonási tüneteim vannak. Napok óta nem volt időm bökögetni. Csak nézegetem a betervezett dolgokat, és fáj a szívem. Na majd most. Bár lehet, most anyagfestés lesz belőle.
Annyira édesek a gyerekek. Ma is kaptam Danikámtól virágot. Olyan aranyos, ahogy szalad virágot szedni, hogy örömet tudjon vele szerezni. Még azt is megmondja, melyik vázába tegyük bele azt az 1 szál kis kamillát. :)
Petike meg térül-fordul, és ugrik a nyakamba, hogy "Szeretlek Anyuci!". Imádom őket! Iszonyú nehéz volt eddig és biztos nem lesz sokkal könnyebb ezután sem, de ezekben a pillanatokban feltöltődök energiával és szeretettel is. Nagyon jó érzés, amikor igyekeznek ők is visszaadni azt, amit kaptak tőlünk. Meg még lehet többet is. Fenntartások nélkül tudnak szeretni, és ez fantasztikus dolog.
Gergőkém is egy tündér, bár sokszor jól titkolja. Sokszor egy kis rakoncátlan lovacskára emlékeztet. Azt hiszem most van nála az egyik dackorszak. Semmi sem jó, és nagyon észnél kell lenni, ha le akarjuk szerelni az akaratosságát. De ettől eltekintve nagyon érzelemgazdag és kedves kisfiú. Ezt meg kinövi (remélem).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Vendégkönyv / Guestbook
Garázdálkodjatok benne nyugodtan. Köszönöm a bejegyzéseket! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése