Olyan hiányérzetem van...

Úgy hiányzik a kisfiam! Gergő elment síelni a Nagyiékkal, és nagyon jól is érzi magát, de annyira hiányzik. Nem mintha nem történne itthon semmi, de ott van az űr. Tudom én, hogy jól érzi ott magát, és vigyáznak rá mint a szemük fényére, vagy még jobban, de akkor is...
Viszont nagyon ügyes. Vettek neki néhány különórát, és 2 nap után már szlalomozik a sípályán a kapuk között, közben pedig énekel. Úgy tűnik lazán veszi az akadályokat. :)))

A Tücsikék meg tündérek. Most a nagy kedvenc a Tanuljuk játszva a formákat társasjáték. Még jó, hogy 3-6 éves korig ajánlják, én meg nem nagyon veszem ezt figyelembe (2,5 évesek) Úgy vagyok vele. hogy ha valami érdekli őket, akkor foglalkozzanak csak vele minél többet. Annál jobban okosodnak, fejlődnek. No meg imádnak vágni és ragasztani. Képesek akár 1 órát is elmolyolni vele. Nagyon kis alkotósak, és ennek annyira örülök. :)))


Én pedig ügyködök mindefélét. Épp most fejeztem be az anyagfestést a kisoroszlánokhoz. Olyan jó kis paszteles mindenféle színű lett. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz majd szárazon, mert felélénkülnek száradás közben a színek. Arról nem is beszélve, hogy egy kék viaszos vásznas lap van alatta (a járóka alját átminősítettem festőkésbe), amin nem igazán lehet megítélni az igazi színét. Ha megszárad majd eldöntöm marad-e ilyen, vagy hozzányúlok mégegyszer.


Közben folytatom a Kinkade képet és a dim csészikét is. Most itt tartok. A Candamar kitben lévő Kreinik fonallal valami tragédia volt dolgozni, gondolom megsérülhetett, mert a sajátommal semmi problémám nem volt. Gyorsan ki is cseréltem rá.

A Dim csészikéhez használt Anchor arany fonalban viszont nagyon kellemesen csalódtam, sokkal rosszabbra számítottam, hiszen a DMC metallic ezüstjét használtam még csak eddigi hímzős pályafutásom alatt.