Végre itthon...
Volt egy kis esemény a hétvégén, amit azért ki tudtam volna hagyni. Bölcsi után lementünk a játszótérre a Tücsikkel, hogy megvárjuk Apát. Ő telefonált, hogy mégsem jön, mert megy és megmasszíroztatja magát. Jó, akkor még játszunk egy kicsit és utána hazamegyünk. Elkezdem összeszedni a gyerekeket, Peti után Danikát, de Peti nem fogadott szót, felment még egyszer a mászókára, a lecsúszós rúdnál elvesztette az egyensúlyát és leesett. Fejre. Ömlött a vér a fejéből, azt sem tudtam hova kapjak, de az ott lévő Anyukák nagyon rendesek voltak, mert amiben tudtak segítettek.
Telefonáltam Apának, hogy hagyjon ott csapot-papot, mert a gyerekkel rohanni kell a sebészetre, akkora a sebe. Be a kocsiba, irány a Gyerekklinika. Mire odaértünk, Petike összerókázta magát. Mivel mikor bementünk felvetette magát, én is teljes rókamókában díszelegtem, de kit érdekelt ilyen apróság...? Diagnózis az összevarrásra váró seben kívül az agyrázkódás, és minimum 48 óra megfigyelés. Nagyon bátor kisfiam van ám! Egy mukkanás nélkül tűrte, hogy beadják neki a fejbőrébe az érzéstelenítőt, majd megtisztítsák és összevarrják a sebét. Ezután kapott egy kórházi pizsit és irány a Sebészeti Klinika, ahol teljes hasi ultrahangot és koponyaröntgent csináltak neki. Szerencsére az égvilágon semmit nem találtak. Ott voltunk 2 éjszakát, de szerencsére úgy tűnik semmi egyéb sérülése nincs, így hazajöhettünk "szabadságra", csak holnap reggel kell majd visszamenni vele ellenőrzésre.
Én pillanatnyilag nem magyon látok még ki a fejemból, mert csütörtök óta vasárnap éjjel aludtam először egyrészet mert nem volt hol, de leginkább mert a gyerek minden rezdülését árgus szemekkel lestem, nehogy valami baj legyen. Nem kívánom senkinek ezt a néhány napot.
2007. július 30.
2007. július 26.
Egy kis közvélemény kutatás
Mosógépet szeretnék majd venni, és arra lennék kíváncsi, hogy kinek melyik típus vált be, ill. melyiket nem szabad megvenni. Nekem egy 7 kg töltetet kimosó csodára lenne szükségem, de sajnos nem tudom merre induljak. Szóval ha lehet, véleményeket várok. :)
2007. július 16.
Venetian Mask 3.
2007. július 14.
Bibione
Végre sikerült leülnöm egy kicsit, hogy nyugodtan írogathassak...
Szóval, hazaértünk Bibionéból. Nagyon klassz volt a nyaralás, még a tengerbe is bele tudtam menni, hála a gyerekeimnek, mert nagyon megbátorodott mindd a három. Ahhoz képest, hogy Gergő mennyire félt a hullámoktól és a víztől, az utolsó napon már karúszóval evickélt, és nem lehetett kiszedni a vízből. Azt szerettem legjobban, amikor az esti sétálás, zsetonozás után hazaértünk, és Gergővel lementünk megnézni a tengert (az ikrek nem akartak jönni, így lett egy kis külön programunk, amit nem is bántam), és beszélgettünk egy kicsit a tengerparton. Egyébként pancsolásból állt szinte minden napunk. :))) Petike életveszélyes a vízben, nagyon figyelni kell rá. Már azt is meg akarja mutatni, hogy kell belebújni és bálnát játszani. Ezt Apától és Gyuri bácsitól tanulták, ők csiklandozták egy picit a lábukat a víz alá bukva. Szegények, nem győztek levegő után kapkodni, a sok repetázás után. Folyamatosan ezt hallották: "Apa, csinálj nekünk bálnát!":)
Varrogatni nem nagyon tudtam, csak amikor a gyerekek aludtak, de bevallom a tavalyi tapasztalatok alapján csak a hardangeres terítőmet vittem magammal, abban nem kellett a színekre figyelni, akármikor el tudtam hajítani, ha megjelent valamelyik gyerek félkómásan az álmosságtól. Eddig jutottam vele...
Szóval, hazaértünk Bibionéból. Nagyon klassz volt a nyaralás, még a tengerbe is bele tudtam menni, hála a gyerekeimnek, mert nagyon megbátorodott mindd a három. Ahhoz képest, hogy Gergő mennyire félt a hullámoktól és a víztől, az utolsó napon már karúszóval evickélt, és nem lehetett kiszedni a vízből. Azt szerettem legjobban, amikor az esti sétálás, zsetonozás után hazaértünk, és Gergővel lementünk megnézni a tengert (az ikrek nem akartak jönni, így lett egy kis külön programunk, amit nem is bántam), és beszélgettünk egy kicsit a tengerparton. Egyébként pancsolásból állt szinte minden napunk. :))) Petike életveszélyes a vízben, nagyon figyelni kell rá. Már azt is meg akarja mutatni, hogy kell belebújni és bálnát játszani. Ezt Apától és Gyuri bácsitól tanulták, ők csiklandozták egy picit a lábukat a víz alá bukva. Szegények, nem győztek levegő után kapkodni, a sok repetázás után. Folyamatosan ezt hallották: "Apa, csinálj nekünk bálnát!":)
Varrogatni nem nagyon tudtam, csak amikor a gyerekek aludtak, de bevallom a tavalyi tapasztalatok alapján csak a hardangeres terítőmet vittem magammal, abban nem kellett a színekre figyelni, akármikor el tudtam hajítani, ha megjelent valamelyik gyerek félkómásan az álmosságtól. Eddig jutottam vele...
2007. július 3.
Végre....
PIF - Pay It Forward
Éva indította.
Azt hiszem, ez lehet az alapja a külhonokban működő PIF (Pay It Forward) akcióknak.Nem kellett sok, hogy én is úgy gondoljam részt szeretnék venni benne. Elolvastam, és nagyon tetszik az ötlet. A lényeg: kapni jó, de adni mégjobb! Az apró örömök minden hétköznapot ünneppé tesznek.
A lényege:
I will send a handmade gift to the first 3 people who leave a comment on my blog requesting to join this PIF exchange. I don't know what that gift will be yet and you may not receive it tomorrow or next week... LOL... but you will receive it within 365 days, that is my promise! The only thing you have to do in return is pay it forward by making the same promise on your blog (or - in your life - if you happen to be blog-less).
Az első három ember, aki jelentkezik itt, megjegyzésben a blogomon és ő is kiteszi ezt a felhívást a saját blogján: küldök neki saját készítésű ajándékot. Nem tudom, milyen ajándékot fog kapni, és ne várja, hogy holnap, vagy a jövő héten megérkezik, de az elkövetkezendő évben biztosan érkezik egy kis csomag tőlem. Az egyedüli dolog, amit kérek érte: te is tedd meg az ígéretet a blogodon (vagy a való életben, ha nincs blogod), add tovább a jótettet.
Aki belefért az első három megjegyzésbe, az küldjön egy levelet az edelweisshu@gmail.com címre a címével, ha van, akkor a blogcímével együtt.
Senki sem jelentkezik? :((((
Akkor majd én választok... ;))
Azt hiszem, ez lehet az alapja a külhonokban működő PIF (Pay It Forward) akcióknak.Nem kellett sok, hogy én is úgy gondoljam részt szeretnék venni benne. Elolvastam, és nagyon tetszik az ötlet. A lényeg: kapni jó, de adni mégjobb! Az apró örömök minden hétköznapot ünneppé tesznek.
A lényege:
I will send a handmade gift to the first 3 people who leave a comment on my blog requesting to join this PIF exchange. I don't know what that gift will be yet and you may not receive it tomorrow or next week... LOL... but you will receive it within 365 days, that is my promise! The only thing you have to do in return is pay it forward by making the same promise on your blog (or - in your life - if you happen to be blog-less).
Az első három ember, aki jelentkezik itt, megjegyzésben a blogomon és ő is kiteszi ezt a felhívást a saját blogján: küldök neki saját készítésű ajándékot. Nem tudom, milyen ajándékot fog kapni, és ne várja, hogy holnap, vagy a jövő héten megérkezik, de az elkövetkezendő évben biztosan érkezik egy kis csomag tőlem. Az egyedüli dolog, amit kérek érte: te is tedd meg az ígéretet a blogodon (vagy a való életben, ha nincs blogod), add tovább a jótettet.
Aki belefért az első három megjegyzésbe, az küldjön egy levelet az edelweisshu@gmail.com címre a címével, ha van, akkor a blogcímével együtt.
Senki sem jelentkezik? :((((
Akkor majd én választok... ;))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)